web analytics

Dera-szurdok

Dera-szurdokA Pilis hegység és egyik ékessége, a Dera-szurdok a Duna-Ipoly Nemzeti Park 60 314 hektáros területén fekszik. A Pilis-Visegrádi hegység a nemzeti park fokozottan védett területének számít és így kizárólag a turistaútvonalakat használva járhatjuk be.
Van itt egy folyó, amelyet legalább négy különböző néven emlegetnek errefelé. Itt, a Kakas-hegy lábánál tör utat magának a Dera-patak – más néven Kovács-patak, Pilisszentkereszti patak vagy Pomázi patak. De Balla Antal 1771-ben készült térképén például Mélly-patak néven szerepel. Ám bárhogy hívjuk is a Dera-patak jelenti a fizikai határvonalat a Pilis és a Visegrádi hegység között. Ha gondolatban összekötjük Esztergomot és Pomázt, akkor nagyjából kirajzolódik a patak vonala.

Amikor a szemünk elől már eltűnnek a házak és a ma már használaton kívüli mészégető kemencék, ott kezd el meredeken mélyülni és szűkülni a völgy. A Pilis leghosszabb folyóvize nem messze Pilisszentkereszttől szurdokszerű, meredek völgyet vájt magának az idők során. A “dera” szó maga is rést, szakadékot jelent. Ezt a találó nevet a Pomázon élő szerbek adták egykor a folyónak és így a szurdoknak is. Nos a Dera-patak völgye nem hazudtolja meg a nevét: a folyó 1-1,5 kilométeres mély, meredek szurdokot alakított itt ki. Tükörsima felületűre kopott kövek törik meg rendre a folyó felszínét. A Dera hangos csobogással száguld végig a medrén egészen addig, amíg Szentendre alatt végül a Dunába torkollik. Vizét út közben a Pilis-tetőről és Dobogókőről lezúduló csapadék táplálja.

A túrázók romantikus hangulatú fahidakon kelhetnek át a folyón, és ha kicsit szusszannának kirándulás közben, kényelmes kialakítású pihenőhelyek várják őket, ahol akár egy kis tábori szalonnasütésre is van lehetőség. A Dera-szurdok, a Vaskapu-szoros és a Holdvilág-árok igazi paradicsoma a túrázóknak és a hegyikerékpárosoknak. Aki azonban nem elég felkészült és edzett biciklis, az inkább válassza a környék gyalogos bebarangolását – a terep ugyanis nem kezdőknek való! Ez a környék nem csak a kétkeréken érkezőket csábítja. A közeli Oszolyszikla kedvelt hegymászóterület, a Pilis-tetőről pedig gyakran rugaszkodnak el siklóernyősök.
Olyan lélegzetelállító szépségű ez a környék, hogy az ember könnyen belefeledkezik a túrázásba, és egyszer csak azon kapja magát, hogy már 5-6 kilométert is megtett gyalog és leküzdött közel 200 méter szintkülönbséget. Aki azonban nem vállalkozik az összességében mégiscsak erőt próbáló túrára, az megállhat a szurdok bejáratánál található napsütéses, barátságos kis tisztáson. Itt is kellemesen el lehet tölteni az időt, de a túrát kihagyni nem érdemes!
Vadregényes, mesebeli táj vár minket a mély völgyben, ami előhozza az emberből igazi gyermek énjét, a felfedezőt, a kalandozót! Friss, tiszta hegyi levegő, csobogó patak, erdő, szurdok – az embernek olyan érzése támad, mintha a távoli Svájc csodaszép hegyei között sétálna. A magas sziklafal végig a patak mellett húzódik, de a mély szakadékok és meghökkentő formájú sziklák között azért találhatunk pár igazán kitűnő kilátóhelyet, ahonnan kitekintve csodálatos panoráma tárul elénk.
Akinek a túra után még marad ereje, látogasson el a Pilis hegység sáncai között sorakozó kedves, tündéri kis hegyi jellegű falvak valamelyikébe. Válasszuk akár a kegykápolnájáról híres Csobánkát, a 12. századi monostor romjait rejtő Pilisszentkeresztet, vagy a dobogókői kirándulóközpontot, csalódni biztosan nem fogunk!