web analytics

Ráckeve Angyali sziget

Ráckeve Angyali szigetAlig negyven kilométerre Budapesttől, a Dunán lefelé hajózva csodálatos látvány tárul a nézelődők szeme elé. Egy több mint két kilométer hosszú, sással és náddal szegélyezett sziget, mely körül a stégek hirdetik csak a civilizáció jelenlétét, s melyet csak csónakkal lehet megközelíteni. A monda szerint valamikor ez a természeti képződmény Mátyás király (1440-1490) vadászterülete volt, és mikor a király itt haladt el a bárkájával, elragadtatottan így kiáltott fel: „Ez egy angyali hely!”. Így kapta a történet szerint az akkor még érintetlen terület az Angyalisziget elnevezést. (Egy másik legenda szerint a név onnan ered, hogy a török hódítás idején Keve lakói a szigeten elbújva menekültek meg a törököktől, amit az angyaloknak tulajdonítottak. A keveiek alapították 1440-ben Ráckeve települését.)

Az emberi jelenlét kezdetei a szigeten

Az idő múlása a szigetre is rányomta bélyegét; az 50-es évek végén elkezdték felparcellázni, és ma már megközelítőleg ötszáz víkendház található az egykori vadászterületen. Természetesen ez az építkezés nem mindig jelentett rosszat; az első házak megépülése után az Angyalisziget még jobban felvirágzott. Az emberek igyekeztek vigyázni a természetvédelmi területre: például egészen a 90-es évek elejéig éjszaka, valamint délután 2 és 4 között nem lehetett semmiféle motorral működő vagy hangos gépet használni, nehogy az emberek megzavarják egymást vagy a hely faunáját. Ezen kívül kultúrnövényekkel ültették be saját telkeiket az első házépítők.
A sziget természeti értékei

Minden bizonnyal ez a hozzáállás eredményezte a felvirágzást; a víz közelségét igénylő állatok és növények populációja megnövekedett. Elszaporodtak a szárcsák, búvárvöcskök, vízicsibék, hattyúk, dankasirályok, vadkacsák, békák, vízisiklók, vízi pockok, vidrák, teknősbékák.; a szárazföldön pedig főként a rágcsálók, például a balkáni vándorpatkány,a földikutya, a vakond és a mezei pocok. A költöző madarak is előszeretettel választották otthonukul, így gyakran lehetett zöld küllőket, fülemüléket, kakukkokat, légykapókat és más, több mint 15 féle madárfajt megfigyelni természetes élőhelyükön. Ez a gazdag élővilág inspirálhatta “Az utolsó pákász” című film készítőit, hogy a madarak és halak által kedvelt, a sziget északi részén található lagúnát válasszák a forgatás helyszínéül.

Ennek a csodálatos természetvédelmi területnek a mikroklímája is különleges. Tavasszal, amikor országszerte fagyok vannak, a Duna enyhítő hatására itt a szigeten 2-3 fokkal melegebb van. A virágzó gyümölcsfák ezért nem fagynak meg. Télen pedig a befagyott Duna jegére esett hó helyenként megolvad, jelezve, hogy a mélyben hőforrások fakadnak.

A sziget jelene

A dicső múlt azonban lassan már csak az idősebb telektulajdonosok emlékeiben él. Az Angyaliszigetnek ugyan még mindig megvan a maga varázsa, és még mindig csak csónakkal lehet megközelíteni, de a civilizáció menthetetlenül megvetette a lábát a szigeten. Mióta 1993-ban bevezették a villanyt, már nem csak a természetbarátok számára vonzó nyaralóhely a terület. Egyre többet hallani madárcsicsergés helyett hangos gépzenét, és megjelentek a mosógépek is, melyek lúgos vize mérgezi a talajt vagy − még szerencsétlenebb esetben − a Dunát. Ezen kívül egyre többet látni nagy jachtokat, amint föl-alá szelik a vizet, ezzel hatalmas hullámokat gerjesztve, melyek kimossák a vízimadarak fészkeit. Bár már megvan az Európai Unió-s pályázat a Duna kikotrására és a folyó mentén lévő települések csatornázásra – sőt, később talán az ivóvízhálózat kiépítésre is −, ezek még nem valósultak meg.

Az Angyalisziget sokat változott az elmúlt fél évezred alatt, és nem biztos, hogy Magyarország híres reneszánsz királya, ha ma látná először ezt a területet, ugyanúgy kiáltana fel, mint hajdanán.